AJÁNLOM AZ OLDALT
-
-
- 
Bozsik László, Puskásék egykori szomszédja, a legendás Bozsik József öccse: „Állandóan vett valami édességet magának, amikor elküldték vásárolni, s képes volt órákig szorongatni egy-egy cukorkát, de nem adta nekünk, akárhogy kértük... Akkor persze még nagyon kicsi gyerek volt, később mindenkinek mindenben segített. Kitűnő barátságban voltunk, ismert, hogy Cucuval, a bátyámmal sülve-főve együtt voltak, együtt lettek futballisták. Rettenetesen szeretett futballozni, a háború alatt képes volt órákat vonatozni egy kis foci kedvéért. Akkor ugyanis mi a Kiskunságban vészeltük át a bombázásokat, s ott rendeztek olyan leventebajnokságot, amelyben nem kellett igazolás, bárki játszhatott. Na, Öcsi elutazott hozzánk, csak hogy játszhasson.
Cserjés István, Puskás gyermekkori barátja és kispesti játékostársa: „Egy évben születtem Öcsivel, együtt játszottunk a grundon, aztán a Kispestben. A házak között, ahol rengeteget játszottunk gyerekkorunkban, volt egy homokos rész. Ezt csak azért mondom, mert a brazilokkal kapcsolatban sokszor hallani, hogy a homok milyen jól fejleszti a képességeket. No, hát nekünk megvolt a homokos játszóterünk, mint a tengerparton. Öcsi annyira szeretett futballozni, hogy még akkor is sokszor játszott a téren, amikor már NB I-es játékos volt. Emlékszem, édesapja, aki a Kispestben az edzője volt, kikiabált a verandájukról, hogy gyerekek, hagyjátok abba a játékot, mert az Öcsinek este bajnokija lesz... Tudtuk, nagy futballista lesz.Noha zajlott a második világháború, Puskás Ferenc a futballnak köszönhette, hogy nem volt katona: 1943-as bemutatkozását követően szinte pillanatok alatt országszerte ismert játékos lett, s 1944-ben 18 bajnoki mérkőzésen hét gólt lőtt.
A háború után egyre jobb lett a Kispest, nem kis részben két saját nevelésű fiataljának, Bozsik Józsefnek és „Cucu” jó barátjának, Puskás Ferencnek köszönhetően. A csapat 1947-ben bajnoki ezüstérmet nyert, Puskás pedig 30 meccsen 32 gólt szerzett. A következő évben aztán ötven góllal gólkirály lett.
Közben a politika egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított a sportnak, s a hadköteles korú Puskás sorsa sajátos módon találkozott a hadseregével. Moszkvában utasításba adták, hogy minden szocialista országban létre kell hozni a fegyveres testületek és a nagy szakszervezetek sportegyesületeit. Magyarországon erre 1949 végén került sor (ebben az évben Puskás 46 rúgott gólja ellenére „csak” második lett a góllistán, barátja, Deák Ferenc mögött), sajátos körülmények között. Sebes Gusztáv, a kommunista sportirányítás akkori vezetője a nagy állami sportegyesületek létrehozásával egy-két klubba gyűjtötte azokat, akikből a jövő válogatottját kívánta felépíteni. Politikai okokból a fővároshoz csatolt Kispest eladdig kisvárosi klubjából hozták létre a hadsereg nagy egyesületét, és ide rendelték át a legjobb fiatalokat. Sőt a válogatott játékosok nagy része is előbb-utóbb ide került. Létrejött a gyökerek nélküli mamutegyesület, a Budapesti Honvéd, a játékosok pedig „bevonultak” katonának. Persze naiv ötlet volt a sztárfutballistákból valódi katonákat faragni, mert bár az ötletgazdák idealizált, eredményesen sportoló szocialista embereket képzeltek el uniformisban, Puskásék ennek ellenálltak. Ünnepélyesen bevonultatták őket, a kiképzés is elkezdődött, ám a rendbontások és engedetlenségek miatt a felettesek néhány hónap múltán jobbnak látták, ha a sportolók otthon, és nem a laktanyában folytatják hivatásos pályafutásukat.
1950-ben, immár Honvéd néven, bajnok lett az összetételében ekkor még jócskán „kispesti” csapat, sőt: ősszel sikerült dupláznia is (félidényes bajnokság volt, mert ekkor tért át a hazai szisztéma a szovjet típusú, tavaszi–őszi rendszerre), ugyanúgy, mint Puskás Öcsinek, aki előbb 31, aztán 25 góllal két magyar gólkirályi címet szerzett. 1951-ben bajnoki ezüstérem jutott a Honvédnak, Puskás pedig 21 gólt ért el, s két évvel később 27 góljával már negyedszer is gólkirály lett. A svájci világbajnokság évében, 1954-ben Puskás negyedszer is bajnok a Honvéd csapatával, és egy év múlva ünnepelhette ötödik bajnoki címét is és a Magyar Népköztársaság Kupa ezüstjét. Ekkoriban a világ legjobb klubcsapataként emlegették a Honvédot, amely begyűjtötte a válogatottak közül Grosics Gyulát, Kocsis Sándort, Czibor Zoltánt, Lóránt Gyulát és Budai II Lászlót is.
Sokan már ekkor azt rebesgették, hogy Puskás súlyfelesleggel küszködik, és nem a régi. Talán emiatt is szerepelt 1956-ban gyengén, bár még így is negyedik helyezett lett a France Football első Aranylabda-szavazásán. A forradalom miatt a bajnokság félbeszakadt, igaz, október 23-án a Honvéd volt az első a tabellán. Puskás novemberben nyugat-európai túrára indult a csapattal, a kirándulás célja eredetileg a Bajnokcsapatok Európa-kupájának második kiírásában a Honvédra váró, Bilbao elleni meccs lejátszása volt. A mérkőzést meg is rendezték (3:2 a baszkok javára), s a budapesti állapotok miatt még a visszavágót is külföldön, semleges pályán, Brüsszelben kellett lejátszani. A játékosok itt már nem is különösebben akartak továbbjutni, úgy hírlik, szándékosan estek ki a BEK-ből (3:3 lett a vége), hogy elutazhassanak az addigra már lefixált dél-amerikai túrára. 1957 elején – néhány hazai sztárral kiegészülve, számos sikeres európai jótékonysági fellépés után – el is utaztak Brazíliába, ám az MLSZ engedélye nélkül, s hamarosan a FIFA is letiltotta a Honvéd túracsapatát, teljesítve a magyar vezetők kérését. Puskásék csalódottan tértek vissza Bécsbe, ahol Öcsi úgy határozott, hogy családjával együtt nem tér haza Magyarországra.
Puskás Ferenc 1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 358 gólt ért el, ötszörös bajnok és négyszeres gólkirály – páratlan teljesítmény! És pályafutásának még messze volt vége!
Emlékezés
Bányai Nándorné, a volt válogatott kispesti védő, Bányai Nándor felesége: „Az első bajnoki címet, 1950-ben még azok nyerték, akik már a régi Kispestben is szerepeltek, s erre mindannyian nagyon büszkék voltak. Tehát nem kellettek az új igazolások és állami segítség ahhoz, hogy ők legyenek a legjobbak az országban. Öcsit és a feleségét előbb ismertem külön-külön, mint ők egymást, hiszen Nándi már udvarolt nekem, és a társaságában sokszor ott volt Puskás. Aranyos fiú volt, s azt mondta, hogy nagyon sovány vagyok, és mindig hozott nekem, csent valahonnan egy-egy zsíros kenyeret, egy almát, valamit a háború utáni nehéz időkben. Kitűnő, családias hangulat volt a Kispestnél, senki sem irigykedett, nagyon szerették egymást a fiúk és mi is. Később persze kialakultak bizonyos ellentétek, de Nándi és Öcsi, valamint mi Csörével, Öcsi feleségével mindig is szoros baráti viszonyban maradtunk, amire nagyon büszke vagyok.
Az ötvenes évek első felében a világ legjobb válogatottja volt a magyar válogatott, amelynek kikezdhetetlen tekintélyű csapatkapitányát Puskás Ferencnek hívták.
Ha az Aranycsapatot említjük, mindig arra a magyar válogatottra gondolunk, amely az ötvenes évek elejétől az 1956-os forradalomig tartotta rettegésben és ejtette ámulatba a világot. A klasszikus Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállításban legendává nemesedett csapatra. A csapatkapitány a szakvezetők és a játékostársak egyöntetű akaratából Puskás Ferenc volt. A kispesti balösszekötő 1945-ben debütált a magyar válogatottban, Ausztria ellen, és innentől kezdve kihagyhatatlan volt a csapatból. Tekintélyét a pályán és azon kívül sem kérdőjelezte meg senki, sokszor a taktikán is változtatott mérkőzés közben, ha szükségét érezte, s a többiek betartották utasításait.
A válogatottal első komoly sikerét az 1952-es helsinki olimpia megnyerése jelentette. Végig magabiztosan játszott a csapat Puskás vezérletével, aki négy gólt szerzett a tornán. A jugoszlávok ellen 2:1-re megnyert döntőben az ő révén szereztük meg a vezetést (miután kihagyott egy tizenegyest...). Ekkor már több mint két éve veretlen volt válogatottunk, és a sorozat csak az 1954-es világbajnokság döntőjében szakadt meg. Az olimpiát követő évben, 1953-ban az Európa Kupa-döntőjére (az Eb elődje volt ez a mérkőzéssorozat) a római Olimpiai Stadion avatására utazott a csapat, és újabb nagy sikert aratva, 3:0 arányban győzött.
Match of the Century – az évszázad mérkőzése. Az elnevezést az angol sajtó adta hetekkel az 1953-as Anglia–Magyarország mérkőzés előtt. Barátságos mérkőzést azóta sem kísért olyan érdeklődés, mint amilyen a Wembley-stadionban lejátszott angol–magyar volt. Az olimpiai bajnok magyar csapat elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a sportág feltalálóinak 90 éves hazai veretlenségét törte meg. A legendás 6:3-as győzelmet hozó találkozón Puskás Ferenc kétszer is eredményes volt, első gólja a mai napig világhírű. Az angol csapatkapitány, Billy Wright mellett egy könnyed csellel húzta vissza a labdát, majd berúgta a sarokba. A történelmi mérkőzésről több film és könyv is készült, nem csak Magyarországon, hanem szerte a világon. A találkozó visszavágójára 1954-ben, még a világbajnokság előtt került sor a Népstadionban, ahol a magyar válogatott még magabiztosabb, 7:1-es győzelmet aratott. Puskás ezen a találkozón is két gólt szerzett.
A magyar csapat fantasztikus formában volt, így készült az 1954-es svájci világbajnokságra, ahol természetesen a legfőbb esélyesnek számított. A vb is jól kezdődött az Aranycsapat számára, Dél-Korea (9:0) és az NSZK (8:3) ellen is fölényes győzelmet aratott a válogatott, Puskás a két meccsen három gólt szerzett, de a németek nem kímélték, megsérült, és csak a világbajnokság döntőjében térhetett vissza. A negyeddöntőben Brazíliát, az elődöntőben Uruguayt ejtették ki a magyarok, így készültek a július 4-i, berni döntőre, ahol már a kilencedik perben 2-0-ra vezettek, de a németek fordítani tudtak, többek között a játékvezetőnek köszönhetően, aki Puskás két szabályos góljából csak az egyiket adta meg. Négy és fél éves veretlenségi sorozat tört meg a legfontosabb pillanatban. Az 1956-os forradalomig hátralévő két évben is remekül szerepelt a válogatott. 1956 után Puskás Ferenc emigrált, nem játszhatott többé a magyar válogatottban, amelyhez a politikai rendszerváltozás után, 1993-ban tért vissza, szövetségi kapitányként, négy meccs erejéig vállalta a csapat átmeneti irányítását.
Emlékezés
Franz Beckenbauer, a hetvenes évek német szupersztárja: „Gyerekkoromban rengetegszer vetítették a magyarok angolok elleni győzelmének öszszefoglalóját, azokon a képeken nőttünk fel. No meg persze az ötvennégyes világbajnokság hőseinek a produkcióján, egyszerűen hihetetlen volt, hogy Fritz Walterék megverték a magyarokat.”
Koós János előadóművész: „Nekem fradistaként Kocsis Sanyi volt a kedvencem, de persze a fantasztikus Puskás Öcsi varázsa alól nem vonhattam ki magam. Amikor az igazgató azt mondta nekem, hogy soha sem fogok leérettségizni, dacosan azt válaszoltam, Puskás Öcsi sem érettségizett le, mégis őt ünnepli az egész világ...”
Koós János előadóművész: „Nekem fradistaként Kocsis Sanyi volt a kedvencem, de persze a fantasztikus Puskás Öcsi varázsa alól nem vonhattam ki magam. Amikor az igazgató azt mondta nekem, hogy soha sem fogok leérettségizni, dacosan azt válaszoltam, Puskás Öcsi sem érettségizett le, mégis őt ünnepli az egész világ...”
Az 1956-os budapesti forradalom napjaiban buszra szállt, és Nyugat-Európa felé vette az irányt a Budapesti Honvéd világhírű labdarúgócsapata, hogy nyugodt körülmények között készülhessen az Athletic Bilbao elleni Európa-kupa-mérkőzésre. A történelem úgy hozta, hogy a visszavágót sem lehetett Budapesten lejátszani, de a decemberi, brüsszeli mérkőzés idejére a csapat már eldöntötte, hogy elfogadja a dél-amerikai túrára szóló meghívást. Ezt a kirándulást a kommunista Magyarország nem engedélyezte, a csapat nagy része mégis útra kelt, és a januári visszatérés után Bécsben többen úgy határoztak, hogy nem térnek vissza a magyarországi, ismét megszilárduló diktatúrába. Közöttük Puskás Ferenc is. A „disszidensek” az MLSZ nyomására kétéves eltiltást kaptak a FIFA-tól, s ezzel egzisztenciálisan nehéz helyzetbe sodródtak.
Puskás Ferenc a gyomorbetegsége és jelentős súlyfeleslege miatt még rosszabb kilátásokkal várta, hogy újra futballozhasson. Jóllehet, sokan nem tartották képesnek arra, hogy újra profi játékos legyen, barátja, a régi kispesti technikai vezető, Östreicher Emil bízott benne. A magyar sportvezető 1958-tól a Real Madrid alkalmazottja lett Santiago Bernabéu elnök tanácsadójaként, és azonnal megkezdte a legendás elnök „puhítását” Puskás ügyében. A presidente először hallani sem akart a vásárlásról. Östereicher nem adta fel, és addig győzködte Bernabéut, amíg beleegyezett Puskás szerződtetésébe, annak ellenére, hogy Puskás hónapok óta nem játszott, és jókora súlyfelesleggel küszködött. A plusz kilókat szerződtetése után hat hét alatt leadta, hihetetlenül kemény munkával majdnem tizenöt kilót fogyott.
Első meccsét Real-játékosként Buenos Airesben játszotta a River Plate ellen, a Primera Divisiónban 1958. szeptember 2-án debütált az Oviedo ellen. Az 5–1-es madridi sikerrel végződő bajnoki találkozón gólt is lőtt. A „Canoncitónak Pumnak”, azaz „Kis Ágyúnak” becézett csatár összesen 372 meccsen lépett pályára a Real Madrid színeiben és 324 gólt rúgott. Hatszoros spanyol bajnok, négyszeres gólkirály lett, s egyik vezéregyénisége a világ akkori legjobb klubcsapatának, a Bajnokcsapatok Európa-kupája első öt (!) kiírását megnyerő Real Madridnak.
Pedig nem csak a súlyfelesleg miatt indult nehezen madridi karrierje. Luis Carniglia edző ugyanis nem kedvelte Puskást, azt mondta, még a saját fia is jobban játszik a magyarnál. Amikor viszont Puskást Bernabéu el akarta adni a belga Standard Liége csapatának, és kölcsönben a városi rivális Atlético Madridban játszatta, a csatárnak minden összejött. Brillírozott a pályán, gólokat lőtt, ezután az elnök nem volt többé hajlandó megválni a magyar csodacsatártól. Carniglia hiába nyert meg mindent abban az idényben a Reallal, miután a BEK-döntőn mellőzte Puskást, Bernabéu felmondott az edzőnek.
Öcsi világhírű csapattársa, Alfredo Di Stéfano nagy tiszteletnek örvendett a társak között, és ha neki nem tetszett egy új szerzemény, mennie kellett. Puskás érkezésének sem örült, de hamar rájött, a világ egyik legjobb játékosának érkeztével ő maga nem lesz kevesebb, sőt: annyi gólpasszt kapott a zseniális magyartól, hogy kezdeti fenntartásait hamar feledte. Barátságuk Panchóval – Di Stéfano nevezte el Puskást Panchónak – kiállta az idők próbáját, az egymás iránti megbecsülés töretlen maradt.
De nemcsak Di Stéfano szerette meg a magyar zsenit, hanem egész Spanyolország. Puskás 1961-ben megkapta az állampolgárságot, és négy meccsen a válogatottban is játszott, szerepelt a chilei világbajnokságon is. A Real Madriddal háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjét, a BEK-et, az 1960-as döntőn máig megdönthetetlen rekordként négy gólt szerzett (Real–Eintracht Frankfurt 7:3), kétszer a sorozat gólkirálya is lett, s vezérletével nyerte meg a királyi gárda az első Világkupát (1960-ban a Penarol elleni madridi meccsen Puskás két góllal és két gólpasszal vette ki a részét az 5:1-es győzelemből). Az esztendő végén a France Football Aranylabda-szavazásán második lett úgy, hogy több kelet-európai szavazó – köztük a magyar (!) – nem jelölte őt az első ötbe.
1967-ben, 40 évesen Puskás befejezte a futballt. 1969-ben rendezték ünnepélyes búcsúmeccsét Madridban, az osztrák Rapid ellen hetvenezer ember előtt.
Öcsi bácsit tisztelete a királyi klubban és a Real Madrid hívei körében az évek múlásával sem kopott. Puskás Ferenc Spanyolországban is halhatatlan.
Puskás Ferenc a gyomorbetegsége és jelentős súlyfeleslege miatt még rosszabb kilátásokkal várta, hogy újra futballozhasson. Jóllehet, sokan nem tartották képesnek arra, hogy újra profi játékos legyen, barátja, a régi kispesti technikai vezető, Östreicher Emil bízott benne. A magyar sportvezető 1958-tól a Real Madrid alkalmazottja lett Santiago Bernabéu elnök tanácsadójaként, és azonnal megkezdte a legendás elnök „puhítását” Puskás ügyében. A presidente először hallani sem akart a vásárlásról. Östereicher nem adta fel, és addig győzködte Bernabéut, amíg beleegyezett Puskás szerződtetésébe, annak ellenére, hogy Puskás hónapok óta nem játszott, és jókora súlyfelesleggel küszködött. A plusz kilókat szerződtetése után hat hét alatt leadta, hihetetlenül kemény munkával majdnem tizenöt kilót fogyott.
Első meccsét Real-játékosként Buenos Airesben játszotta a River Plate ellen, a Primera Divisiónban 1958. szeptember 2-án debütált az Oviedo ellen. Az 5–1-es madridi sikerrel végződő bajnoki találkozón gólt is lőtt. A „Canoncitónak Pumnak”, azaz „Kis Ágyúnak” becézett csatár összesen 372 meccsen lépett pályára a Real Madrid színeiben és 324 gólt rúgott. Hatszoros spanyol bajnok, négyszeres gólkirály lett, s egyik vezéregyénisége a világ akkori legjobb klubcsapatának, a Bajnokcsapatok Európa-kupája első öt (!) kiírását megnyerő Real Madridnak.
Pedig nem csak a súlyfelesleg miatt indult nehezen madridi karrierje. Luis Carniglia edző ugyanis nem kedvelte Puskást, azt mondta, még a saját fia is jobban játszik a magyarnál. Amikor viszont Puskást Bernabéu el akarta adni a belga Standard Liége csapatának, és kölcsönben a városi rivális Atlético Madridban játszatta, a csatárnak minden összejött. Brillírozott a pályán, gólokat lőtt, ezután az elnök nem volt többé hajlandó megválni a magyar csodacsatártól. Carniglia hiába nyert meg mindent abban az idényben a Reallal, miután a BEK-döntőn mellőzte Puskást, Bernabéu felmondott az edzőnek.
Öcsi világhírű csapattársa, Alfredo Di Stéfano nagy tiszteletnek örvendett a társak között, és ha neki nem tetszett egy új szerzemény, mennie kellett. Puskás érkezésének sem örült, de hamar rájött, a világ egyik legjobb játékosának érkeztével ő maga nem lesz kevesebb, sőt: annyi gólpasszt kapott a zseniális magyartól, hogy kezdeti fenntartásait hamar feledte. Barátságuk Panchóval – Di Stéfano nevezte el Puskást Panchónak – kiállta az idők próbáját, az egymás iránti megbecsülés töretlen maradt.
De nemcsak Di Stéfano szerette meg a magyar zsenit, hanem egész Spanyolország. Puskás 1961-ben megkapta az állampolgárságot, és négy meccsen a válogatottban is játszott, szerepelt a chilei világbajnokságon is. A Real Madriddal háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjét, a BEK-et, az 1960-as döntőn máig megdönthetetlen rekordként négy gólt szerzett (Real–Eintracht Frankfurt 7:3), kétszer a sorozat gólkirálya is lett, s vezérletével nyerte meg a királyi gárda az első Világkupát (1960-ban a Penarol elleni madridi meccsen Puskás két góllal és két gólpasszal vette ki a részét az 5:1-es győzelemből). Az esztendő végén a France Football Aranylabda-szavazásán második lett úgy, hogy több kelet-európai szavazó – köztük a magyar (!) – nem jelölte őt az első ötbe.
1967-ben, 40 évesen Puskás befejezte a futballt. 1969-ben rendezték ünnepélyes búcsúmeccsét Madridban, az osztrák Rapid ellen hetvenezer ember előtt.
Öcsi bácsit tisztelete a királyi klubban és a Real Madrid hívei körében az évek múlásával sem kopott. Puskás Ferenc Spanyolországban is halhatatlan.
Emlékezés
Raymond Kopa, a Real Madrid és a Stade de Reims francia vb-bronzérmes, 3-szoros BEK-győztes csatára: „Amikor 1953-ban bajnokok lettünk Franciaországban, a klubtól azt kaptuk ajándékba, hogy jelen lehettünk Londonban az angol–magyar válogatott meccsen. Eszméletlen élmény volt, odavoltunk a magyarok játékáért, főként amit a kapitányuk, Puskás csinált, az volt elképesztő. Képzelhetik, mit éreztem, amikor ez a Puskás, ha néhány évvel öregebben is, de megjelent nálunk a Real Madrid öltözőjében. Úgy néztem rá, mint a földre szállt istenségre. Sokan bírálták akkor a túlsúlya miatt, de hamarosan rácáfolt a aggodalmaskodókra. Fantasztikus futballista volt, Madridban is mindenkit lenyűgözött.”
Emilio Butragueno, a Real Madrid volt klasszis játékosa: „Az a gólja van előttem, ahogyan Glasgow-ban bevágta a labdát a felső sarokba. Elképesztő technikai tudásról árulkodik. Emlékszem, apám, aki rajongott a Puskás-féle Real Madridért, mindig azt mondta nekem, hogy Puskás volt az egyetlen, akinek Di Stéfano, a fantasztikus csapatkapitány megengedte, hogy ne fusson…”
Emilio Butragueno, a Real Madrid volt klasszis játékosa: „Az a gólja van előttem, ahogyan Glasgow-ban bevágta a labdát a felső sarokba. Elképesztő technikai tudásról árulkodik. Emlékszem, apám, aki rajongott a Puskás-féle Real Madridért, mindig azt mondta nekem, hogy Puskás volt az egyetlen, akinek Di Stéfano, a fantasztikus csapatkapitány megengedte, hogy ne fusson…”
Sok magyar számára Puskás Ferenc karrierje egyszerűen befejeződött 1956-ban, hiszen az itthoni sajtó évtizedekig hallgatott az emigráns zseni kinti sikereiről. A lexikonokban is úgy fejeződött be a Puskás nevéhez írott szócikk, hogy „1956-ban külföldre távozott”. Mintha többé nem is létezett volna. Pedig a Real Madridban játszott kilenc év, a BEK-győzelmek, a világválogatott szereplés, a médiában betöltött szerep révén legendák szivárogtak be a vasfüggönyön át a valahol még élő és brillírozó Puskásról. De szinte semmit nem lehetett tudni arról a Puskás Öcsiről sem, aki az aktív játék befejezése után – rövid és nem túl sikeres üzleti próbálkozások mellett, után – edzősködésre adta a fejét, és ebben a minőségében beutazta az egész világot.
A legnagyobb sikeréről, a Panathinaikosszal elért BEK-döntőről (1971) azért a magyarok is értesültek, mert látták őt a televízióban az Ajax elleni finálé alkalmával, noha a kommentátor alig merte a nevét is megemlíteni. Azt viszont még a futballrajongók sem mind tudják, hogy Puskás Ferenc dolgozott szövetségi edzőként Szaúd-Arábiában, ott volt a Vancouver Royals kispadján az első észak-amerikai profiligában, több kisebb klubnál is megfordult Spanyolországban (Alicante, Alavés, Murcia), megszakításokkal csaknem öt éven át volt klubedző Egyiptomban és Athénban, de több latin-amerikai csapatnál is trénerkedett Paraguayban és Chilében, nem beszélve utolsó külföldi szerepvállalásáról, az ausztrál South Melbourne Hellas szakvezetői tisztéről (itt bajnok és kupagyőztes volt a kilencvenes évek legelején).
Arra aztán már sokan emlékezhetnek, hogy Puskás – huszonöt éves csend, után állami engedélylyel – 1981-ben visszafogott hivatalos fogadtatással, de nagy ünneplés közepette hazatért egy öregfiúkmeccs kedvéért, majd a rendszerváltás után félig-meddig hazaköltözött. Amíg egészsége engedte, tekintélyével, kapcsolataival, jelenlétével dolgozott az MLSZ-nek, s négy mérkőzés erejéig a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte 1993-ban. A közvélemény azonnal, a hivatalos politika lassanként rehabilitálta, s megpróbálta pótolni mindazt, amit évtizedeken át elmulasztott.
Puskás minden létező címet és kitüntetést megkapott idehaza (közben a NOB és a FIFA is a legmagasabb érdemrendjével tüntette ki), a legfontosabb talán a két esztendeje odaítélt „Nemzet Sportolója” cím, amely nevében és jellegében is elégtételt igyekezett nyújtani a magyar sport legnagyobb alakjának – sajnos már túl későn ahhoz, hogy ő maga érdemben értékelni tudja.
Puskás Ferencet a Nemzeti Sport olvasói 2001-ben az Évszázad sportolójának (gyakorlatilag minden idők legnagyobb magyar sportolójának) választották. A futballzseni még utolsó éveiben is számos kitüntetést kapott, amelyeket kórházi szobájába kellett neki szállítani. Mindennapos vendég volt a Kútvölgyi úton egy-egy kormányfő, FIFA-, UEFA-, MLSZ-vezető, a Real Madrid elöljárói, és más befolyásos személyiségek, illetve barátok és játékostársak.
Az Alzheimer-kór speciális változatát először 2000-ben diagnosztizálták nála, s hamarosan állandó kórházi felügyeletre szorult, miközben a szörnyű betegség fokozatosan emésztette fel az egészségét. 2006 szeptemberének elején került a Kútvölgyi úti klinika intenzív osztályára, állapotának hirtelen rosszabbodása után, azóta mesterségesen táplálták. Rendkívül erős szíve még hoszszan küzdött a halál ellen, de a sokadik tüdőgyulladással már nem tudott megbirkózni.
Puskás Ferencet szerető felesége, 57. éve hű társa, valamint Spanyolországban élő leánya, két unokája és három dédunokája gyászolja, továbbá világszerte rajongók és tisztelők milliói.
A legnagyobb sikeréről, a Panathinaikosszal elért BEK-döntőről (1971) azért a magyarok is értesültek, mert látták őt a televízióban az Ajax elleni finálé alkalmával, noha a kommentátor alig merte a nevét is megemlíteni. Azt viszont még a futballrajongók sem mind tudják, hogy Puskás Ferenc dolgozott szövetségi edzőként Szaúd-Arábiában, ott volt a Vancouver Royals kispadján az első észak-amerikai profiligában, több kisebb klubnál is megfordult Spanyolországban (Alicante, Alavés, Murcia), megszakításokkal csaknem öt éven át volt klubedző Egyiptomban és Athénban, de több latin-amerikai csapatnál is trénerkedett Paraguayban és Chilében, nem beszélve utolsó külföldi szerepvállalásáról, az ausztrál South Melbourne Hellas szakvezetői tisztéről (itt bajnok és kupagyőztes volt a kilencvenes évek legelején).
Arra aztán már sokan emlékezhetnek, hogy Puskás – huszonöt éves csend, után állami engedélylyel – 1981-ben visszafogott hivatalos fogadtatással, de nagy ünneplés közepette hazatért egy öregfiúkmeccs kedvéért, majd a rendszerváltás után félig-meddig hazaköltözött. Amíg egészsége engedte, tekintélyével, kapcsolataival, jelenlétével dolgozott az MLSZ-nek, s négy mérkőzés erejéig a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte 1993-ban. A közvélemény azonnal, a hivatalos politika lassanként rehabilitálta, s megpróbálta pótolni mindazt, amit évtizedeken át elmulasztott.
Puskás minden létező címet és kitüntetést megkapott idehaza (közben a NOB és a FIFA is a legmagasabb érdemrendjével tüntette ki), a legfontosabb talán a két esztendeje odaítélt „Nemzet Sportolója” cím, amely nevében és jellegében is elégtételt igyekezett nyújtani a magyar sport legnagyobb alakjának – sajnos már túl későn ahhoz, hogy ő maga érdemben értékelni tudja.
Puskás Ferencet a Nemzeti Sport olvasói 2001-ben az Évszázad sportolójának (gyakorlatilag minden idők legnagyobb magyar sportolójának) választották. A futballzseni még utolsó éveiben is számos kitüntetést kapott, amelyeket kórházi szobájába kellett neki szállítani. Mindennapos vendég volt a Kútvölgyi úton egy-egy kormányfő, FIFA-, UEFA-, MLSZ-vezető, a Real Madrid elöljárói, és más befolyásos személyiségek, illetve barátok és játékostársak.
Az Alzheimer-kór speciális változatát először 2000-ben diagnosztizálták nála, s hamarosan állandó kórházi felügyeletre szorult, miközben a szörnyű betegség fokozatosan emésztette fel az egészségét. 2006 szeptemberének elején került a Kútvölgyi úti klinika intenzív osztályára, állapotának hirtelen rosszabbodása után, azóta mesterségesen táplálták. Rendkívül erős szíve még hoszszan küzdött a halál ellen, de a sokadik tüdőgyulladással már nem tudott megbirkózni.
Puskás Ferencet szerető felesége, 57. éve hű társa, valamint Spanyolországban élő leánya, két unokája és három dédunokája gyászolja, továbbá világszerte rajongók és tisztelők milliói.
Puskás Ferencet az IFFHS, a labdarúgás statisztikáival foglalkozó világszervezet 1997-ben a huszadik század gólkirályának kiáltotta ki a válogatottban és az első osztályú bajnoki mérkőzéseken szerzett találatainak száma alapján. A magyar csatárzseni döbbenetes rekordjait természetesen azóta sem döntötte meg senki, így minden elfogultság nélkül is kijelenthetjük: Puskás Ferenc minden idők gólkirálya a földkerekségen.
Nemcsak az elképesztő, hogy nagyjából ezer regisztrált tétmérkőzésen körülbelül ugyanennyi gólt lőtt, hanem az is, hogy ezen meccsek nagy része a világ élvonalának csapatai között zajlott. Puskás a Budapesti Honvéddal, a magyar válogatottal és a Real Madriddal is a világ akkor legerősebb bajnokságaiban, legnagyobb tornáin, legrangosabb mérkőzésein játszott – és ontotta a gólokat. Szinte mindegy volt neki, hogy falusi edzőmeccsen van, válogatott találkozón vagy éppen BEK-döntőn: a mérkőzésenkénti egygólos átlagot szinte mindenütt tartani tudta, még a világbajnoki és az olimpiai fináléban is, de abszolút megszokott volt nála, hogy mesterhármast rúgott a Real Madrid–Barcelona vagy a Kispest–Ferencváros rangadón, hogy duplázott olyan válogatottak ellen, mint az olasz vagy az angol, hogy három-négy gólt lőtt a Bajnokok Ligája elődje, a BEK döntőiben.
Mi sem természetesebb, Puskás a magyar válogatottban első találkozóján góllal kezdett a 12. percben (az osztrákok ellen 1945. augusztus 20-án), hogy aztán 85 öszszecsapásán 84 találatig jusson, és ezzel fantasztikus világcsúcsot állítson fel úgy, hogy pályafutásának második felében egyszerűen nem is szerepelhetett a magyar nemzeti csapatban az akkori politikai viszonyok miatt.
Élvonalbeli bajnoki meccseken 529 pályára lépése alkalmával 514 gólt lőtt! A Kispest és a Honvéd színeiben 349 találkozón 358-szor volt eredményes, Madridban egy hajszálnyival halványabban teljesített – túl a harmincon, a világ legjobb csapatában, két kihagyott (a FIFA-eltiltás miatt meddő) év után 180 bajnokin 156 gólt szerzett.
Fantasztikus támadók voltak a vetélytársai mindkét ligában, de Puskás mellettük is gólkirály lett négyszer, itt is, ott is. Legkevesebb 20 góllal, de az is előfordult, hogy 50 (!) találattal.
A BEK-ben ő volt a legjobb góllövő az 1959–1960-as sorozatban (12 gól), és holtversenyben négy év múlva is (7), a finálé pedig javarészt róla szólt kétszer is, jóllehet, a futballtörténelem leghíresebb döntői közé tartozik mindkét mérkőzés: 1960-ban, Glasgow-ban egymaga négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurttal szemben 7:3-ra megnyert meccsen (azóta is csúcs), míg 1962-ben ő talált be mindháromszor a Real színeiben a Benfica elleni vereség során (3:5). Harmincötéves volt akkor, de még három esztendővel később sem okozott gondot neki négy gólt lőni egy Feyenoord elleni BEK-mérkőzésen.
Ha tehát azt mondjuk, hogy a labdarúgásban a legfontosabb a gól, akkor Puskás Ferenc a futballtörténelem legnagyobb játékosa.
Nemcsak az elképesztő, hogy nagyjából ezer regisztrált tétmérkőzésen körülbelül ugyanennyi gólt lőtt, hanem az is, hogy ezen meccsek nagy része a világ élvonalának csapatai között zajlott. Puskás a Budapesti Honvéddal, a magyar válogatottal és a Real Madriddal is a világ akkor legerősebb bajnokságaiban, legnagyobb tornáin, legrangosabb mérkőzésein játszott – és ontotta a gólokat. Szinte mindegy volt neki, hogy falusi edzőmeccsen van, válogatott találkozón vagy éppen BEK-döntőn: a mérkőzésenkénti egygólos átlagot szinte mindenütt tartani tudta, még a világbajnoki és az olimpiai fináléban is, de abszolút megszokott volt nála, hogy mesterhármast rúgott a Real Madrid–Barcelona vagy a Kispest–Ferencváros rangadón, hogy duplázott olyan válogatottak ellen, mint az olasz vagy az angol, hogy három-négy gólt lőtt a Bajnokok Ligája elődje, a BEK döntőiben.
Mi sem természetesebb, Puskás a magyar válogatottban első találkozóján góllal kezdett a 12. percben (az osztrákok ellen 1945. augusztus 20-án), hogy aztán 85 öszszecsapásán 84 találatig jusson, és ezzel fantasztikus világcsúcsot állítson fel úgy, hogy pályafutásának második felében egyszerűen nem is szerepelhetett a magyar nemzeti csapatban az akkori politikai viszonyok miatt.
Élvonalbeli bajnoki meccseken 529 pályára lépése alkalmával 514 gólt lőtt! A Kispest és a Honvéd színeiben 349 találkozón 358-szor volt eredményes, Madridban egy hajszálnyival halványabban teljesített – túl a harmincon, a világ legjobb csapatában, két kihagyott (a FIFA-eltiltás miatt meddő) év után 180 bajnokin 156 gólt szerzett.
Fantasztikus támadók voltak a vetélytársai mindkét ligában, de Puskás mellettük is gólkirály lett négyszer, itt is, ott is. Legkevesebb 20 góllal, de az is előfordult, hogy 50 (!) találattal.
A BEK-ben ő volt a legjobb góllövő az 1959–1960-as sorozatban (12 gól), és holtversenyben négy év múlva is (7), a finálé pedig javarészt róla szólt kétszer is, jóllehet, a futballtörténelem leghíresebb döntői közé tartozik mindkét mérkőzés: 1960-ban, Glasgow-ban egymaga négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurttal szemben 7:3-ra megnyert meccsen (azóta is csúcs), míg 1962-ben ő talált be mindháromszor a Real színeiben a Benfica elleni vereség során (3:5). Harmincötéves volt akkor, de még három esztendővel később sem okozott gondot neki négy gólt lőni egy Feyenoord elleni BEK-mérkőzésen.
Ha tehát azt mondjuk, hogy a labdarúgásban a legfontosabb a gól, akkor Puskás Ferenc a futballtörténelem legnagyobb játékosa.
1927: április 1.: Budapesten megszületik Puskás (Purczeld) Ferenc, becenevén Öcsi
1938: Puskás 11 évesen, egy évvel az engedélyezett dátum előtt Kovács Miklós néven igazol a Kispesti AC-ba, amely Magyarországon az egyetlen klubja volt (persze ideértve a jogutód Budapesti Honvédot is)
1943: december 5.: Öcsi 16 évesen bemutatkozik az élvonalban a Diósgyőr ellen, majd a Kolozsvár ellen első bajnoki gólját is megszerzi
1945: augusztus 20.: Ausztria ellen bemutatkozik a magyar válogatottban, és már a 12. percben megszerzi a vezetést az 5:2-es magyar győzelmet hozó találkozón
1948: Ebben az évben szerzi első magyar gólkirályi címét, 50 góllal
1950: Áprilisban feleségül veszi a tizennyolc esztendős Hu-nyadvári Erzsébetet
1952: Ebben az évben születik meg Puskás lánya, Anikó, és ugyanebben az évben meghal idősb. Puskás Ferenc, már nem éri meg, hogy fia a magyar válogatott csapatkapitányaként átveszi a helsinki olimpia aranyérmét
1953: november 25.: Az „évszázad mérkőzésén” Magyarország 6:3-as győzelmet arat Anglia felett, Puskás két gólt szerez; de még a tavasszal, az olaszok elleni római 3:0-val kezdődnek az esztendő nagy sikerei, Puskás azon a mecscsen is kétszer eredményes
1954: Bár a tavasszal még 7:1-re (két Puskás-gól) gázolja le a Népstadionban a 6:3 visszavágójára érkező angolokat, és válogatottunk az első számú esélyese a svájci világbajnokságnak, a sok nagy győzelem után a döntőben 3:2-es vereséget szenved a nyugatnémetektől. A sokáig sérült Puskás a döntőre visszatér, és egy szabályos mellett egy meg nem adott (bár ugyancsak szabályos) gólt szerez
1956: Puskás utoljára szerepel a magyar válogatottban, a forradalom napjaiban pedig a Honvéd csapatával elhagyja az országot, hogy biztonságos helyen készülhessen a Bilbao elleni BEK-meccsekre. Itthon ugyanakkor nemhogy nem rendeződik a helyzet, de az újabb szovjet megszállási hullám vérbe fojtja a magyar forradalmat
1957: Az utolsó meccsek a Honvédban az itthonról letiltott dél-amerikai túra keretében. Puskás elhatározza: családjával Nyugaton marad. A FIFA – az MLSZ szorgalmazására – két évre eltiltja a futballtól az egész világon, amiért elhagyta a hazáját
1958: Östreicher Emil technikai igazgató tanácsára szerződteti a BEK címvédője, a világ legjobb csapatának tartott Real Madrid, noha súlyfölöslege van, és eladósodott. Eltiltását mérséklik, az év őszén újra játszik
1959: Puskás első BEK-győzelme, igaz, a döntőben nem lép pályára
1960: Puskás a minden idők legnagyobb európai kupadöntőjének tartott glasgow-i BEK-fináléban egymaga négy gólt szerez, és másodszor is BEK-győztes (Real–Eintracht 7:3), ő a sorozat gólkirálya is, s a Világkupa-döntőben is két gólt lő (Real–Penarol 5:1). Az esztendő végén második a France Football Aranylabda-szavazásán, úgy, hogy néhány kelet-európai szavazó, köztük a magyar, politikai nyomásra nem őt teszi az első helyre…
1961: Megszerzi első spanyol bajnoki és második spanyol gólkirályi címét
1967: Negyvenévesen befejezi játékos-pályafutását, immár hatszoros spanyol bajnokként, négyszeres gólkirályként, 3-szoros BEK-győztesként. Ebben az évben megkezdi edzői karrierjét, először néhány hónapot a Deportivo Alavés, majd a kanadai-amerikai Vancouver Royals trénere
1969: Ünnepélyesen elbúcsúzik a Real Madridtól a Rapid Wien ellen, a meccs teljes bevételét neki ajánlja fel Santiago Bernabéu klubelnök
1971: Puskás Ferenc a BEK-döntőbe vezérli a jobbára amatőrökből álló görög Panathinaikosz együttesét, de a Wembleyben 2–0-s vereséget szenvednek a sikerei csúcsán lévő Ajaxtól
1973: Megszületik Puskás első unokája, Elisabeth Damborena Puskás, majd két évvel később a második, Réka Damborena Puskás
1981: Emigrációja után először tér vissza Magyarországra az Aranycsapat című dokumentumfilm forgatása és egy telt házas népstadionbeli öregfiúkmeccs kedvéért, hosszas egyeztetés és engedélyezési folyamat után – ekkor Egyiptomban klubedző
1992: Puskás Ferenc feleségével végleg hazatelepül Magyarországra, de Spanyolországban élő családjukat rendszeresen látogatják
1993: Négy mérkőzés erejéig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, megkapja a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét
1996: Az IFFHS az évszázad gólkirályának választja
2000: Betegsége miatt Puskás Ferenc kórházba kerül, és folyamatos ápolásra szorul, miközben a Nemzeti Sport olvasói szavazásán Az évszázad sportolójának választják
2001: Az internetezők a Real Madrid valaha volt legjobb játékosának választják
2002: 75. születésnapja alkalmából a kormány úgy határoz, róla nevezi el a Népstadiont, az ünnepélyes aktusra a spanyolok elleni, augusztusi mérkőzésen kerül sor
2004: A magyar kormány a Nemzet Sportolójának választja
2005: A Real Madrid Budapesten lép fel a tiszteletére
2006: Puskás Ferenc hosszan tartó súlyos betegsége és hat évi kórházi kezelés után meghal
1938: Puskás 11 évesen, egy évvel az engedélyezett dátum előtt Kovács Miklós néven igazol a Kispesti AC-ba, amely Magyarországon az egyetlen klubja volt (persze ideértve a jogutód Budapesti Honvédot is)
1943: december 5.: Öcsi 16 évesen bemutatkozik az élvonalban a Diósgyőr ellen, majd a Kolozsvár ellen első bajnoki gólját is megszerzi
1945: augusztus 20.: Ausztria ellen bemutatkozik a magyar válogatottban, és már a 12. percben megszerzi a vezetést az 5:2-es magyar győzelmet hozó találkozón
1948: Ebben az évben szerzi első magyar gólkirályi címét, 50 góllal
1950: Áprilisban feleségül veszi a tizennyolc esztendős Hu-nyadvári Erzsébetet
1952: Ebben az évben születik meg Puskás lánya, Anikó, és ugyanebben az évben meghal idősb. Puskás Ferenc, már nem éri meg, hogy fia a magyar válogatott csapatkapitányaként átveszi a helsinki olimpia aranyérmét
1953: november 25.: Az „évszázad mérkőzésén” Magyarország 6:3-as győzelmet arat Anglia felett, Puskás két gólt szerez; de még a tavasszal, az olaszok elleni római 3:0-val kezdődnek az esztendő nagy sikerei, Puskás azon a mecscsen is kétszer eredményes
1954: Bár a tavasszal még 7:1-re (két Puskás-gól) gázolja le a Népstadionban a 6:3 visszavágójára érkező angolokat, és válogatottunk az első számú esélyese a svájci világbajnokságnak, a sok nagy győzelem után a döntőben 3:2-es vereséget szenved a nyugatnémetektől. A sokáig sérült Puskás a döntőre visszatér, és egy szabályos mellett egy meg nem adott (bár ugyancsak szabályos) gólt szerez
1956: Puskás utoljára szerepel a magyar válogatottban, a forradalom napjaiban pedig a Honvéd csapatával elhagyja az országot, hogy biztonságos helyen készülhessen a Bilbao elleni BEK-meccsekre. Itthon ugyanakkor nemhogy nem rendeződik a helyzet, de az újabb szovjet megszállási hullám vérbe fojtja a magyar forradalmat
1957: Az utolsó meccsek a Honvédban az itthonról letiltott dél-amerikai túra keretében. Puskás elhatározza: családjával Nyugaton marad. A FIFA – az MLSZ szorgalmazására – két évre eltiltja a futballtól az egész világon, amiért elhagyta a hazáját
1958: Östreicher Emil technikai igazgató tanácsára szerződteti a BEK címvédője, a világ legjobb csapatának tartott Real Madrid, noha súlyfölöslege van, és eladósodott. Eltiltását mérséklik, az év őszén újra játszik
1959: Puskás első BEK-győzelme, igaz, a döntőben nem lép pályára
1960: Puskás a minden idők legnagyobb európai kupadöntőjének tartott glasgow-i BEK-fináléban egymaga négy gólt szerez, és másodszor is BEK-győztes (Real–Eintracht 7:3), ő a sorozat gólkirálya is, s a Világkupa-döntőben is két gólt lő (Real–Penarol 5:1). Az esztendő végén második a France Football Aranylabda-szavazásán, úgy, hogy néhány kelet-európai szavazó, köztük a magyar, politikai nyomásra nem őt teszi az első helyre…
1961: Megszerzi első spanyol bajnoki és második spanyol gólkirályi címét
1967: Negyvenévesen befejezi játékos-pályafutását, immár hatszoros spanyol bajnokként, négyszeres gólkirályként, 3-szoros BEK-győztesként. Ebben az évben megkezdi edzői karrierjét, először néhány hónapot a Deportivo Alavés, majd a kanadai-amerikai Vancouver Royals trénere
1969: Ünnepélyesen elbúcsúzik a Real Madridtól a Rapid Wien ellen, a meccs teljes bevételét neki ajánlja fel Santiago Bernabéu klubelnök
1971: Puskás Ferenc a BEK-döntőbe vezérli a jobbára amatőrökből álló görög Panathinaikosz együttesét, de a Wembleyben 2–0-s vereséget szenvednek a sikerei csúcsán lévő Ajaxtól
1973: Megszületik Puskás első unokája, Elisabeth Damborena Puskás, majd két évvel később a második, Réka Damborena Puskás
1981: Emigrációja után először tér vissza Magyarországra az Aranycsapat című dokumentumfilm forgatása és egy telt házas népstadionbeli öregfiúkmeccs kedvéért, hosszas egyeztetés és engedélyezési folyamat után – ekkor Egyiptomban klubedző
1992: Puskás Ferenc feleségével végleg hazatelepül Magyarországra, de Spanyolországban élő családjukat rendszeresen látogatják
1993: Négy mérkőzés erejéig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, megkapja a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét
1996: Az IFFHS az évszázad gólkirályának választja
2000: Betegsége miatt Puskás Ferenc kórházba kerül, és folyamatos ápolásra szorul, miközben a Nemzeti Sport olvasói szavazásán Az évszázad sportolójának választják
2001: Az internetezők a Real Madrid valaha volt legjobb játékosának választják
2002: 75. születésnapja alkalmából a kormány úgy határoz, róla nevezi el a Népstadiont, az ünnepélyes aktusra a spanyolok elleni, augusztusi mérkőzésen kerül sor
2004: A magyar kormány a Nemzet Sportolójának választja
2005: A Real Madrid Budapesten lép fel a tiszteletére
2006: Puskás Ferenc hosszan tartó súlyos betegsége és hat évi kórházi kezelés után meghal
Puskás (Purczeld) Ferenc
Született: 1927. 04. 01., Kispest
Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid
Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány
Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)
Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)
Elismerései Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)
Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid
Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány
Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)
Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)
Elismerései Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)
Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
Isten veled Öcsi Bácsi!
