Hasan, miért pont a Juvét választotta?

Mert a Juvénak volt a legkonkrétabb ajánlata. Rögtön meggyőzött. Habár a Bayern kész volt felvenni a versenyt, sőt, túl is szárnyalni a Juve ajánlatát, de Hoeness és Rummenigge két évesnél hosszabb szerződést nem akartak kötni velem. Én négy éveset akartam, amit a Juve meg is adott nekem.

Voltak más csapatok is, akik megkeresték?

Leginkább a skót Hearts of Midlothiantól kerestek meg, ahol a litván Ivanauskas az edző, aki a Hamburgban a csapattársam volt. Minden nap felhívott és győzködött, hogy írjak alá. De nekem más céljaim vannak.

A Juvénál viszont legalább egy évig európai kupaszereplés nélkül marad.

Csak egy évig. Júliusban érkezem és rögtön a Bajnokok Ligájába segítem a csapatot. Átugorjuk az Alpokot és rögtön belevetjük magunkat a legrangosabb sorozat küzdelmeibe.

Elfáradt a Bayernben?

Nyolc egymást követő szezon után úgy éreztem, váltanom kell. Torinó rendkívül ösztönöz: habár a Bayernnel mindent megnyertünk, a nemessége, a kecsessége és a tisztelete az Öreg Hölgynek, mind meggyőztek.

Mikor írta alá a szerződést?

A mantovai vereség utáni hétfőn. Január 15-én. Az ügynökömmel, Jürgen Milewskivel és Jens Jeremiesszel repülővel kiruccantunk. A Juve székházában a teljes vezérkar fogadott: az elnök Cobolli Gigli, az ügyvezető Blanc, a sportigazgató Secco, Roberto Bettega valamint Didier Deschamps. Óriási megtiszteltetés volt.

Beszélt már Deschamps-al?

Természetesen. Ő egy nagyszerű edző. Fiatal, udvarias, világos elképzelésekkel. Játékoskorából is nagy játékszervezőként emlékszem rá. Azt mondta, az eredeti posztomon, a jobbszélen szeretne használni engem.

Ami azt jelenti, Camoranesi elmegy…

Miért jelentené? A vezetők azt mondták, az összes nagy játékos marad. Amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, hiszek abban, amit mondtak nekem.

És ha a Juve elbukná a feljutást, felbontaná a szerződését?

Egyértelműen nem. Tiszteletben tartom a szerződésem. A Juventus a Serie B-ben is Juventus marad. Nem látok nagy eltéréseket.

Elkezdett már olaszt tanulni?

Igen, habár már egy kicsit meg is értem, mert a feleségem, Esther Copado, három gyerekünk, Selina, Niko és Lare mamája, spanyol. A testvére, Francisco együtt játszott velem a Hamburgban éveken át. Egy nap a testvérével jött a stadionba: tipikus szerelem első látásra volt.

Ismeri már Torinót?

Nem nagyon. De ott van a barátom és hamarosan újra csapattársam Robert Kovac, aki egy tökéletes idegenvezető. A felesége Anica és Esther nagyon jó barátnők, Münchenben is nagyon sokszor jártunk egymáshoz családostul. Az a szándékom, hogy ne kelljen albérletben laknom, rögtön házat szeretnék: Robert és Anica már keresgélnek nekünk.

Ismer más játékosokat, akik Olaszországban játszanak?

Természetesen. A Torinóban játszik a honfitársam, Muszics. Milánóban a horvát Simic, akivel együtt játszottam az ex jugoszláv-válogatottban. A szintén bosnyák Ibrahimovicot nem ismerem személyesen, hiszen ő svéd lett.

Mit jelent Önnek a mi országunk?

A paradicsomot. Mindig is Olaszország volt a célom, már gyerekkorom óta. Egy nap Ilhana testvérem megajándékozott egy játékbabával, ami Velencéből származott: annyira szép volt, annyira tökéletes, annyira különleges, nem volt párja. Ez minden dologgal így van, ezért szeretnék már én is Olaszországban lenni. 96-ban, Bolognában debütáltam a bosnyák válogatott-tal a horvátok elleni világbajnoki selejtezőn, amit biztonsági okokból nem játszhattunk Szarajevóban, és amely meccsen rögtön gólt is szereztem. Az a gól volt a bosnyák válogatott első hivatalos gólja. Milánóban 2001-ben a Valencia ellen megnyertem a Bajnokok Ligáját és a Sacchi-féle olasz válogatottnak én lőttem a győztes gólt a szarajevói, számunkra történelmi mérkőzésen. Azzal, hogy végre célbaérek az Önök országába, amely ráadásul a világbajnokok otthona, egy álom, mely valóra válik.

Hogyan lett profi futballista?

Egyik unokatestvérem, Ahmed Halilhodzic, aki benzinkutas volt Hamburgban, elhozott Németországba másik két fiúval, Peliccsel és Seferrel együtt egy hamburgi próbajátékra. 15 éves voltam: azon a napon az első csapat vezetője, Felix Magath is eljött engem megnézni, aki rögtön leigazolt engem az utánpótlás-szekcióba.

Visszatér majd Boszniába?

Hogyne! Jablanika a szívem csücske. Vettem ott két házat: egyet a szüleimnek, egyet pedig a testvéremnek. Édesapám szerelő, édesanyám pedig tanár. Én pedig pincér voltam, hogy gyerekként szerezzek egy kis pénzt. Jablanika egy 13000-es lakosságú kisváros a Neretva folyó partján egy nagy vízerőművel. Az erkélyekről most kezdték el leszedni a piros-fehér zászlókat, hogy helyet adjanak az új fekete-fehéreknek.

 by: zebraportal